dafen lisa - a shanghaji installáció nyitóképe
A mára több mint 10 millió lakosú kínai metropolisz, Shenzhen egyik észak-keleti külvárosa Dafen Village. Dafen Village nevével ellentétben egy zömében magas házakból álló meglehetősen intenzív beépítésű városrész. Olyan, mint egy város a városban, tucatnyi hasonló társától abban különbözik, hogy falai között készül a világ olajfestmény replikáinak közel 60 százaléka.
photo: concreteamsterdam.nl
Nevertheless the economic crisis there are some, who fortunately still care about creativity ;) After three months of desperate job chasing I was sort of annoyed when, on my daily job browsing routine, I bumped into concrete’s advertisement offering various architect positions but with the requirement of participation in a small free association game. The hopeless thought crossed my mind “What else should I do, handstands? Or bungee jumping to prove that I am able and more than willing to do architecture?” But then I realized I started to loose the real focus of this whole ‘architecture thing’ and maybe this could be a great opportunity to drive myself a little back to the lead :) So here it is, my five images of inspirations, fascinations and imaginations:
Helsinki szögletes.
Helsinki beépítési terve, 1816 - kép: rakennustaiteenseura.fi
Turkutól Rovaniemi-ig, Finnország tele van szögletes városokkal. Köszönhető ez részben a 19. századi gyors városiasodásnak, az akkor készült négyzetrácsos beépítési terveknek, részben az ’50-es, ’60-as évek bősz városközpont-modernizálásnak.
Mióta az elmúlt ősszel Dani a fenti megállapítást tette, keresem, figyelem a város íveit. Igaz, a szögletesség jellemző mind az utcahálózat, mind a homlokzatok részleteinek léptékében, de azért kivétel is akad bőven. Melyik léptékben legyen több ív, girbe-gurbaság, hogy az általános szögletesség enyhüljön?
Múlt héten Múzeumok Hétvégéje volt Amszterdamban. Ennek örömére végre sikerült eljutni az április 5-én nyílt új Holland Film Intézetbe. Az óriási tömeg miatt nem volt a legideálisabb pillanat a látogatásra, de még így is nagy hatással voltak rám az épület végtelenül absztrakt terei.
Visszatérve a Musikmuseum miatt később elhagyott gondolatmenethez. Mégis mi a baj, van-e egyáltalán bármilyen baj a gátlástalan kísérletező kedvvel, a konceptualitás fizikai formába való öntésével? Hol van az a pont, ahol elválik egy igazán jó koncepció a felesleges erőlködéstől?
A Vitra Weil am Rhein-i központja olyan, mint egy állatkert és pont az is a baj vele, mint egy állatkerttel. Az állatkertben különleges és kevésbé különleges állatokat látunk egymáshoz természetellenesen közel. Próbáljuk a ritka vagy egzotikus fajok szépségét csodálni, de ilyen körülmények között még a legfélelmetesebb tigris is csak játékcicának látszik sajnos.
Hat évvel ezelőtt először Baselban járva csak egy gyors és felforgató kortárs építészeti sokkra volt idő, amelyből néhány elég fontos dolog és legfőképpen a város megértése és átlátása teljes egészében kimaradt. Á&É kedves vendéglátásának köszönhetően nagyrészt ezt most sikerült pótolni és talán választ kapni néhány olyan kérdésre, amelyek azóta is foglalkoztattak.
Ilyenkor a legkoszosabb a város. Bő másfél hónapig tartó időszak, amire a finnek azt mondják, tavasztél. Ragyogó napsütés már van, de még hidegben. Fagy és olvadás váltogatják egymást, alakítják a városképet. Reménytelenül hosszú az idő még addig, amíg igazán tavasz lesz, friss zöldet lehet látni és megtisztul a város. A várakozás helyett az olvadó, koszos hókupacokat figyelem.
Finn télből a portugál tavaszba, szerencsésen eső nélkül, egész nap odakint. A múzeumok kimaradtak, kivéve kettő izgalmasat.
Nem rég fejeztem be Janne Teller dán író Semmi című kötetét. A könyv két nagy kedvencem elővételére és leporolására is késztetett.
Persze ha az élet értelmének kereséséről olvasok, mindannyiszor eszembe jut az érzés, amit akkor éreztem, amikor Kurt Vonnegut A titán szirénjei című könyvében végül kiderül, hogy az emberiség történetének több százezer éven keresztül egyetlen célja volt, hogy a tralfamadori hajótörött robothoz, Salohoz a pótalkatrészt eljuttassa és ő a tralfamadoriak üzenetét tovább vihesse egy még náluknál is fejlettebb civilizációnak. Az ÜZENETET. Ami nem más, mint egyetlen pont ami tralfamadoriul annyit tesz: szevasztok. Egyszerű, nem? ;)
A brit
Architects'
Journal első idei száma szinte teljes egészében a női
építészekről, szakmabeli helyzetükről szól. Esszék, és bő 60 női
építész bemutatása mellett egy széleskörű felmérés eredményét is
közlik. A lap üzenete pozitív és inspiráló.
