A brit
Architects'
Journal első idei száma szinte teljes egészében a női
építészekről, szakmabeli helyzetükről szól. Esszék, és bő 60 női
építész bemutatása mellett egy széleskörű felmérés eredményét is
közlik. A lap üzenete pozitív és inspiráló.
Pécs szereplése, mint Európai Kulturális Főváros számomra elszomorító kudarc. A lehetőség, amelyet a város kapott egyedülálló, egy ilyen egyedülálló lehetőséggel élni nem kis felelősség és kötelesség. Pécs ebben az évben nem csak önmagát képviselte, hanem mindnyájunkat. Az ország kulturális arca volt és ez az arc sajnos nem a legjobb képet mutatta rólunk. Ezért is gondolom, hogy ennek a nem mindennapi lehetőségnek az elszalasztása több mint szívszorító. A pécsi EKF kívülről, messziről és egy kicsit közelebbről is az értelmetlenül elszalasztott lehetőségekről, az át nem gondolt döntésekről, az inkompetens szervezésről és ütemezésről szólt ahelyett, hogy a helyi szellemi potenciál ünnepe lehetett volna. Az eredmény a méltán megérdemelt és elvárt őszinte öröm és büszkeség helyett rossz szájíz a Széchenyi téren átsétálva (nem mintha a Széchenyi tér átalakításával bármi baj volna), kényszeredett félmosoly a szájak szegletében, ahogy az ember látja kikandikálni a Tudásközpontot és a Kodály Központot a Shell kút és a McDonald’s háta mögül és megannyi kérdés a miérttel kapcsolatban. Persze igazságtalan volna azt mondani, hogy semmire sem lehetünk büszkék. A Bauhaus kiállítás például nagyon komoly anyagot vonultatott fel, meghatározó pontjaként a kulturális évadnak.
A metsző szélben fejét megértően csóválva, öklét kicsit rosszallóan rázva került ki Almere új központjában egy holland családapa miközben a bicikliúton hátra felé araszoltam, hogy még előnyösebb képet tudjak megörökíteni az előttem burjánzó kortárs építészeti kollázsról. Elmenőben még hozzátette „Architecten…” a végén jelentőségteljesen, hosszan kitartva a szót.
Almere Hollandia legfiatalabb városa. Az első házat 1976-ban húzták fel, 1984-ben kapta meg a község címet. Ezalatt az alig több mint három évtized alatt mára Flevoland meghatározó városává vált, közel 190 ezer állandó lakossal. Mint minden holland városban, a szombat kora délutáni forgatag hömpölyög belvárosában, kortárs könyvtára mellett ugyanolyan kopott bódéból árulják a karcos hangú, mosolygós holland lányok a sült heringet, mint bárhol máshol az országban. A köztereket, középületeket szemmel láthatóan intenzíven és szívesen használják a helyiek, de a koncentrált építészeti élményen túlra fókuszálva mégis hiányérzete támad az embernek.
2011. november 10-e óta látható a madridi Parque Retiroban a Palacio de Cristalban Soledad Sevilla Escrito en los cuerpos celestes (Az égboltra írva) című monumentális installációja. Az 1944-ben született spanyol Soledad Sevilla installációi és festményei a határozott, de finom anyag és tér értelmezésen túl szinte megmagyarázhatatlan egyszerűséggel hatnak az érzékelésre.
forrás: epiteszforum.hu
Néhány nappal ezelőtt jelent meg egy írás az Építészfórumon, amely bemutatja a Főmterv Finta Stúdióval, mint építész és a Garten Studioval, mint tájépítész közreműködővel a Szél Kálmán tér átalakítására és rendezésére készített koncepciótervét. A bemutatott anyag gyakorlatilag a pályázat építészeti műleírását és az építész látványterveket tartalmazza.
A feladat komplexitását figyelembe véve a publikált anyag nem tűnik egyébnek, mint az elkészült tervek egy részének ideollózása. Habár a szöveg hosszú és egyes kérdésekkel kapcsolatban kimerítő információt szolgáltat – pl. a megvalósítás tervezett ütemezéséről – a koncepció egészét nem lehet megismerni belőle. Még egy hevenyészett helyszínrajzot sem tartalmaz, ami alapján az olvasó el tudna igazodni a tervezett beavatkozásokkal kapcsolatban. Ez a terv értelmezhetetlen a közlekedési és egyéb kiegészítő tervek minimális ismerete nélkül. Kérdés, hogy ez kit minősít az anyagot leközlő Építész Fórumot vagy a szerzőket, de talán inkább az előbbieket, hiszen minimális követelmény volna egy építészeti portáltól, hogy mind építészeti, mind publicisztikai szempontból színvonalas anyagot tegyen közzé ezzel garantálva saját hitelességét és minőségét.
Malafor: Blow szófa
Pénteken hivatalosan is elkezdődött az idei – nyolcadik – Design Hét Budapesten. Az egy hétig tartó rendezvénysorozatot a végre látogatható Design Terminál holisztikus nemzetközi kiállítása nyitotta, a Couleur Locale. A kiállítás közel harminc ország designereinek munkái között keresi a választ arra a kérdésre, hogy van-e 2011-ben sajátos karakterisztikája az európai designnak.
Lehet olyat mondani, hogy reneszánszát éli a bitumen? Vagy egyszerűen arról van szó, hogy új, bátor felhasználása a plasztikus, monolit formák iránti vonzalom és az alacsony költségvetések találkozásának logikus következménye?
1. Söderöra: nyaraló a Tham & Videgård építészirodától Stockholm mellett
kép:
www.tvark.se
Vannak olyan épületek, amiket számtalanszor láttunk már fotón, számtalanszor vettük őket elő, mint szerkesztési referenciát annak biztos tudatában, hogy bármennyire is szépnek tűnnek távolról fenntartásainkat nem szabad elengedni és mérsékelt lelkesedéssel szabad csak rájuk tekinteni, mint építészeti értékre a steril és kiegyensúlyozott fotódokumentációk alapján.
Az élet apró örömei közé tartozik, amikor egy-egy ilyen épületről kiderül, hogy még néhány év elteltével is, még a lakók beköltözése után is, még nem megfelelő megvilágításban is tudják ugyanazt a minőséget, sőt néha életben sokkal jobbak, mint az ember gondolta. Ez az élmény az oka, hogy előszedem most - ennyi idővel megépülése után - a 2007-ben épült az MVRDV és Richard Hutten designer által közösen jegyzett amszterdami Parkrand épületet.
photi via flickr by marcusjrogers
A svéd naprendszer a föld legnagyobb valós modellje naprendszerünkről. A stockholmi Ericsson Globe stadion a Nap ebben a modellben. 110 m átmérőjével a legnagyobb gömbhéj, amit a világon valaha építettek, s ráadásul fel lehet menni siklóval a tetejére, hogy 130 m magasságból teljes panorámában gyönyörködhessünk Stockholm felett.
1989-ben tartották itt az első nagyobb sporteseményt. 2006-ban egy képzőművészeti projekt keretében telepítettek egy icipici 12 m2-es vidéki svéd házikót is rá. A projekt mintájára 2012-ben a Holdon is szeretnének egy ilyen kis házikót telepíteni.
photo by Holger Ellgaard via wikipedia
Naprendszerünk további bolygóinak modelljeibe Stockholmban városszerte és Svédország különböző pontjain bele lehet botlani.
